Tanulság - avagy a mai társadalommal ellenben

*Hola people*

Köszöntök mindenkit a blogon. Mielőtt belevetnénk magunkat mai témánkba, szeretném elmondani, hogy hihetetlenül boldoggá tesz, hogy egyre többen vagyunk a blogon, valamint szeretném megköszönni a kommenteket! Sokan gondolják, hogy bunkó vagyok, pedig nem, illetve kannibál sem, szóval nyugodtan írhattok kommentet, senkit sem eszem meg. – Persze szeretem, ha kulturált formában kapok visszajelzést.

Mai cikkünk, egy kicsit tovább nyúlik a bloggernél. Találkoztam már más oldalakon, hasonló bejegyzésekkel, de valahogy egyik sem foglalta magába, amit most ki szeretnék fejteni nektek.

Tanulság – avagy a társadalommal ellenben

Manapság – igen, sajnos muszáj ezt a szót használnom -, egyre nagyobb a megfelelési kényszer, az elnyomás, a küzdelem, mégpedig nem másért, mint a figyelemért és a tiszteletért. Minden hirdetési felületet kihasználnak arra, hogy hatalmukba kerítsék az embereket, és ők irányítsák gondolkodásunkat, sajnos egyre nagyobb sikerrel. Ennek a hatalmas agymosásnak, vagy hogyan is nevezzem, senki sem tud ellenállni, jobban mondva, aki próbál, az is beleesik a média csapdájába. Minden weboldalon, újságban, tévében, játékboltban ott vannak a tökéletes emberek, hogy rosszul érezd magad. Mindenkit tökéletesnek titulálnak – gondolok itt a hirdetésekben, médiában szereplő emberekre -, hogy rosszul érezd magad, amiért, te egy kicsit is másabb vagy, mint ők. Talán nem gondoltad volna, de az egyes weblapok oldalsávjában megjelenő ’ csodálatos fogyás, íme, Kati esete ’ is azért van, hogy minél gyatrábbul érezd magad, és olyan akarj lenni, mint Kati. Amennyiben nem vagy olyan, már emberszámba se lehet téged venni, pont ebből születnek a különböző étkezési és önértékelési zavarokon alapuló betegségek.

Nem ez a fő téma, de szükséges volt róla beszélni, mert ez is nagyban szerepet játszik a társadalom viselkedésében. A világ rohan, senkinek sem jut elég figyelem. Mindenki harcol azért, hogy figyeljenek rá, csodálják őt, figyelmet kapjon és elismerést. Fontosnak érzem megemlíteni, hogy nagyon sokan azért menekülnek az írásba, a különböző sportokba, vagy éppen az olvasásba, hogy ezeken belül egy picit kiemelkedjenek. Sokan választják a flegma üzemmódot, ha minimálisan is, de többnek érzik magukat a másiknál, akkor egyből lenézik, kinevetik, ezzel megmutatva, hogy az illető sokkal kevesebb náluk. Vannak, akik jók valamiben, és erre alapszik az egójuk, de ezt a mai napig nem tudom megérteni: attól, hogy valamiben jó vagy, jobb, mint mások, miért kell lenézned őket? Véleményem szerint, ha valaki jobb valamiben a másiknál, akkor inkább segítenie kellene neki, vagy lelkesen mesélnie sikereiről – persze nem elkeserítő módon -, mintsem hencegni és esetleg kicsúfolni a másikat, amiért ő nem tudja azt, mint te. Nem vagyunk egyformák, sőt nagyon különbözőek vagyunk. Valaki szebb, valaki okosabb, valakinek nagy az orra, valaki testesebb, valakinek van humorérzéke, valaki botlábú, valakinek jó a hangja. Nem rendelkezünk azonos tulajdonságokkal, de, mindenkinek van valamilyen kiemelkedő tulajdonsága, épp ezért ésszerű lenne két embernek összedolgozni különböző adottságaikkal.

Az előbb szinte körbeírtam egy kulcsszót, mégpedig az egoizmust, beképzeltséget, bunkóságot.

Vannak eleve magabiztosan született emberek – akik között akadnak olyanok is, akiknek az évek során szépen lerombolták az önbizalmát.

Vannak olyanok, akik a baráti körük, vagy, csak egy-egy adottságuk, esetleg sikerük miatt lettek ilyen.

Vannak, akik szüleik hatására érzik többnek magukat – azaz elkényeztetettek.

Vannak bunkó emberek, akik a sok bántás miatt lettek ilyenek, illetve akik beképzeltségükből adódóan olyanok, amilyenek.

Legyél akármilyen okból kifolyólag ilyen, a lényeg, hogy neked is jobban esne, ha veled kedvesebbek lennének. Igen, néha nehéz kedvesnek lenni, főleg olyanokkal, akik nem érdemlik meg, de miért ne? Miért kell neked olyannak lenned, amilyen ők?

Mosolyogj, a világ vissza mosolyog rád! – Nem, ez így nem igaz, a mai világban nem biztos, hogy mindenki visszaadja a gesztust, de nem ez a lényeg. Első sorban magadnak kell örömöt okoznod, majd másodsorban a körülötted lévőknek. Sokszor elgondolkoztam rajta, hogy ártatlan embereken töltöm ki a dühömet, pedig ők nem tehetnek róla. Igen, az is igaz, hogy nem feltétlen kapod vissza a kedvességet, de:

•   Legalább meghatározó leszel a napjukban, ráadásul talán viszont adják, amit adtál.
•   Magadnak is örömet okozol, legalább tudod, hogy te megtetted
•  Ha mondjuk, kedvesen viselkedsz egy boltban, könyvtárban, az iskoládban, valakinek örömet okozhatsz vele, és talán ez határozza meg a napját, egy-egy döntését. Egy mosoly sok mindenre képes, sokszor egy egész életet megváltoztathat. Ez nem túlzás, velem is megesett már, hogy egy kedves gesztustól átgondoltat egy döntésemet.

Összességében azt szerettem volna mondani, hogy a társadalommal szemben, próbáljunk meg nem beállni a sorba, és nem bunkón viselkedni. Ha százmillió közül is, de legyél az az egy, aki mosolyog, aki kedves. Ha más nem is, te legyél az, mert ezzel féltékennyé teheted őket. Ha más nem is, te legyél az, mert sokkal jobb úgy leélni a mindennapjaidat, hogy boldog vagy, és mindenben a jót keresed. Tudom, sokszor nehéz, de megéri, mert cserébe egy olyan érzést kapsz, amit nem lehet leírni, főleg akkor, ha egyszer majd találkozol egy másik emberrel, aki ugyanúgy viselkedik, mint te, tehát visszakapod azt, amit adtál, ha nem is mindig, legalább egyszer biztosan. Illetve, mielőtt másokat bántanál, gondolj bele, hogy amikor téged bántottak milyen volt. Lehet neked vicces, vagy ettől menőbb leszel, de nem éri meg, mert később rájössz majd, hogy mit tettél és bűntudatod lesz. Akkor, már nem biztos, hogy bármit tudsz tenni ellene, ráadásul nem tudhatod, hogy ez mekkora nyomot hagy a másikban. A szavak sokszor jobban fájnak, mint egy ütés, és sokkal mélyebb nyomot hagynak. 

A nyomi lány, akit eddig piszkáltál, mert más, mint te, más a célja, talán sokkal többet küzd, mint te valaha. Sosem tudhatod, hogy mi lapul a háttérben. Talán azért tanul, hogy vigye valamire az életben, talán azért kedves, mert sokat bántották, talán azért teltebb, mert betegsége van, talán azért szomorúbb, mert az anyukája beteg, persze, ezt senki sem tudja. Mit éreznél, ha megtudnád, hogy a Te szavaid miatt bántotta magát? Esetleg öngyilkos lett, amiért túl kevésnek érezte magát, túl nyomoréknak hozzád képest?

Talán sosem bocsájtanád meg magadnak.

Ölel Titeket:

Lisa Nowell xx